Pátka község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Fejér megye
Kistérség: Székesfehérvári kistérség
Lakosság: 1649 fő
Terület: 40.38 km²
Népsűrűség: 40,84 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 22

Fekvése

A Velencei-hegység nyugati peremén, ahol az a Zámolyi medencére nyúlik le, a Székesfehérvár és Lovasberény közötti főutról leágazó út mentén terül el mint zsákfalu. A község a Császár-víz (mely a Vértes-hegység déli lejtőin fakadó forrásokból ered) bal partján fekszik. Határában helyezkedik el a Velencei-tó vízkiegyenlítésében jelentős szerepet játszó Pátkai-víztározó, ami a Császár-víz közvetítésével összeköttetésben van a Zámolyi-víztározóval. A víztározók kialakítása révén a környezet üdülőterületté vált.

A községet déli irányból a Velencei-hegység gránit röghegységének maradványai határolják, melynek legmagasabb pontja, a Varga-hegy 169 méter magasan van a tengerszint felett. A Székesfehérvár és Bicske közötti vasútvonal 1898-ban épült meg, ami érintette a községet, de azon a személyforgalmat 1975-ben megszüntették. Azóta a község csak közúton közelíthető meg, Budapest irányából Lovasberényen át, míg Székesfehérvárról 15 kilométer közúton, ahonnan menetrendszerű autóbusz járatokkal is megközelíthető.

Története

A község délkeleti határában lévő Szűzvár mellett keltakori földvár sáncmaradványi találhatók, ami a terület bronzkori betelepültségét bizonyítja. Az 1800-as évek végén keltakori vagy korai római korból származó ezüst-leletek kerültek elő. A római korból a Császár-vízen duzzasztógát maradványai találhatók. A római korból útmaradványok, kőfaragványok és egy Mithras-szentély maradványi is fennmaradtak. Az Árpád-kori templom maradvány körül a 11. századi halomsírokat találtak. A község első írásos emléke 1192-ből származik, amikor Pacca néven említik. A községet I.Mátyás király a Zsámbékra betelepített pálosrendi szerzeteseknek adományozta. 1426-ban a település előbb a tatai vár, majd a csókakői vár uradalom része lett. A török hódoltság alatt a falu teljesen elnéptelenedett, míg 1692-ben a terület a Hochburg család (majd leszármazottaik) birtokába került. A kuruc időkben a község fontos tanácskozási hely volt, melyre emléktábla hívja fel a figyelmet. 1725-ben a falut tűzvész pusztította el, amely gondatlanságból keletkezett. Az 1848-1849-es szabadságharc híres pákozdi csatát követően a községet a menekülő császári csapatok feldúlták. A 20. század fordulójára a község lakosainak száma elérte a 2000 főt. A község területe 1945-ig a Hochburg leszármazott Ivánka család birtokában volt. A II. világháború harcai a községet elkerülték, holott a közelében nagy tankcsata zajlott Székesfehérvár bírtoklásáért.

Gazdasága

A község északi területein a termőföld jó minőségű. Lakossága földműveléssel és szőlőtermeléssel foglalkozott. 1949-ben a község területén fluorit reményében érckutatásokba kezdtek és galenit és szfalerit tartalmú telért találtak. A legerdményesebbnek a kutatás a községtől délkeleti irányban lévő Szűzvár térségében bizonyult. A gránitmagmatizmushoz kötött ércesedés ólom és cink ásványokon túl fluoritot s tartalmazott. Az ércbányát 1952-ben nyitották meg, majd 1959-ben ércelőkészítő és dúsító üzemet is létrehoztak, ahol a szomszédos Pákozd térségében termelt tarkaércet is dúsították. Az ércesedés 1967-ben kimerült, a bányát bezárták és 1973-ban az előkészítőművet is leszerelték. A lakosság a helyi kisebb jelentőségű erdészetben, az egyre jobban fejlődő idegenforgalomban és egyéb helyi munkákon kívül a közeli Székesfehérváron talál munkalehetőséget.

Nevezetességei

Református templom barokk stilusú épülete 1730 körül épült.
Római katolikus templom, épült 1818-ban későbarokk stilusban.
Ivánka kúria, épült a 18. század második felében későbarokk stilusban. Ma iskolaépület.
Pátkai víztározó. 1975-ben aéakították ki a Császár-víz szabályoott visszaduzzasztásával a Velencei-tó vízellátásának szabályozására. A tározó területe 312 hektár (árvizi terület: 328 hektár), legnagyobb vízmélysége: 6,8 méter (árvízkor: 7,2 méter).

Következő községek

További községek